1482-ben Ludovico Sforza Milánó hercegének szolgálatába szegõdött, hogy elkészítse Francesco Sforza tervezett lovas emlékmûvét. Az emlékmû hatalmas agyagmodellje 1493-ra készült el, de nem öntötték ki, a Milánót megszálló francia katonák elpusztították. Vázlataiban, tanulmányrajzaiban a földön fekvõ ellenségre taposó ló antik motívumát elevenítette fel. A ló motívuma a az Anghiari csata vázlatain és kartonmásolatán, a Szépmûvészeti Múzeum lovas szobrocskáján és párdarabjain, valamint a kései, Gian Giacomo Trivulzio síremlékéhez készített vázlatokon bukkant fel ismét. Firenze történetének dicsõséges pillanatát megörökítõ Anghiari csata monumentális freskója a Palazzo Vecchio Nagy tanácstermében elkészül ugyan, de freskótól eltérõ technika alkalmazása miatt a festmény már Leonardo szeme láttára megrepedezik, lepereg. A mû a háborúra jellemzõ erõszak és szenvedély szimbolikus ábrázolása, amelyet maga Leonardo esztelen és bestiális õrültségnek tartott.